Not a goodbye, just an overview

Hey-ho, Aussies!

ABOUT THE STORY

A Who I'm Supposed To Be nagyon közel áll a szívemhez, mert a történet közben én is próbáltam változtatni azon az "igenis érdekel, hogy ki mit gondol rólam" véleményemen, és próbálni megfelelni először  magamnak, és nem arra törekedni, hogy minél tökéletesebb legyek, mert ahogy apukám mondta, soha nem lehetünk tökéletesek mindenkinek. Továbbá, miközben Amabel zenei ízlését próbáltam kiépíteni, én magam is meghallgattam egy-egy All Time Low, Paramore és Green Day számot - pedig azelőtt nem tettem-, és bizony nagyon megszerettem őket, és ma már párnázott helyük van a lejátszási listáimban, úgyhogy ez is még egy kapcsot biztosít köztem és a történetem között.
Továbbá ez volt az első igazi fanfiction történetem, és féltem tőle, mert eleinte nem voltam benne biztos, hogy sikerül elég élethűre, karakterisztikusra formáznom a fiúkat, illetve sikerül -e egy szimpatikus főszereplőt megalkotnom, akit az olvasók meg tudnak érteni, és nem a fejüket csapkodják a falba, amikor Amabel részeit olvassák. Őszintén szólva, voltak változtatásaim az alap vázlatom óta, de szerintem az új karakterek behozásán kívül nem sokat változtattam, és ezért is különösen örülök, mert sokszor volt, hogy az alapkoncepcióval nem értettem egyet, teljesen megváltoztattam, és belezavarodtam. Itt azonban meglehetősen simán mentek a részek, és hihetetlenül élveztem az írást. Mindig mosolyogva, lelkesen, vidáman álltam neki az írásnak, és már alig vártam, hogy a sulis napok leperegjenek, és végre írhassak a maradék időben. Ezek voltak a menekülőim a hétköznapokból, az egyhangúságból és a problémákból, és ezért úgy érzem, mintha egy menedék lett volna számomra ez a történet.
Calum és Amabel történetét nagyon szerettem írni, mert egyszerűen megszerettem a karaktereiket, és emlékszem, hogy az első fejezet után már kijelentettem, hogy "Mennyire fogom imádni, ha végre együtt lesznek", és hát így is lett. Nagyon a szívemhez nőttek, nemcsak azért, mert a 5SOS-os fiúk is alapból a szívemhez nőttek a történet és minden más által, ami írás közben történt velük, hanem mert tényleg ez egy olyan történet volt számomra, amivel elégedett vagyok. Tudom, hogy lehetett volna jobb is, és nem lett tökéletes az egész, de tudjátok mit? Most nem tud zavarni, mert ezt élveztem, de tényleg! Mindig megmosolyogtatott, és minden egyes fejezet után olyan hatalmas mosoly volt az arcomon, és annyira megtöltötte a szívemet a boldogság, hogy percekig csak vigyorogni tudtam.
Mint minden történet, ez is egyelőre véget ért, de én nem szeretném azt mondani, hogy itt a vége, hiszen még jön majd egy novella, és ki tudja, mikor ihletődöm meg újabbakra? ;) Na, de tényleg, vannak ötleteim kisebb novellákra, és ha minden jól megy, egy új történetemben is említés lesz róluk. De erről majd lejjebb. :D
És, ha számokban kéne összefoglalnom, akkor az így nézne ki:

1 epilógus, 14 fejezet, 1 prológus

103 oldal

45282 szó

256647 karakter

27 feliratkozó

kb. 12000 kattintás

Kezdet: 2014. 08. 15.

Köszönetnyilvánítás: 2014. 12. 13.

4 felejthetetlen hónap

és megannyi boldog, vidám, felhőtlen pillanat! :)

Remélem hát, hogy Nektek is annyira tetszett ez a történet, mint ahogy nekem, és élveztétek az olvasást, és nem csalódtatok bennem. :)

THANK YOU

Az első személy, akinek köszönetet szeretnék mondani az a nővérem, aki bevezetett az írás varázslatos világába, és megszerettette velem az olvasást is. Az ő támogatása nélkül most talán nem írnék nektek köszönetnyilvánítást, mert valószínűleg nem kezdtem el volna írogatni, és megosztani a történetemet az emberekkel. 

Drága Parabataim, legjobb barátnőm támogatása és vidámsága nélkül sem ment volna minden olyan könnyen. Köszönöm Neked, hogy olvastad a történetem, nem tudod, mennyit jelent, hogy megteszed, és mindig faggathattalak róla, hogyan tetszett. Zseniális vagy, köszönöm, hogy mindig mellettem álltál, és akkor is hittél bennem, amikor még én sem hittem magamban.

Köszönöm a bloggereknek, akik cserét kértek tőlem, rákattintottak az oldalamra, beleolvastak a történetembe, vagy csak egyszer ránéztek. Már ez is sokat jelent nekem! Köszönöm a kommentelőknek, mert sokat jelentett, hogy megosztották velem a véleményüket. Köszönöm FantasyGirlnek, hogy mindig írt nekem, és támogatott, és minden egyes fejezet után megosztotta velem, hogy mit gondolt. Fantasztikus vagy, remélem, tudod, és nem tudom elégszer megköszönni, hogy ennyire támogattál! ;)

Drága Olvasóim, imádott Aussies, köszönöm nektek, hogy velem tartottatok ezen az utazáson, mert nélkületek nem lett volna ennyire élménydús és emlékezetes. Mindannyian, egytől-egyig fantasztikusak vagytok, és bár úgy indítottam el a blogot, hogy már annak is örülök, hogyha egy embert érdekel, amit írok, már akkor is boldog leszek, de így! Köszönöm, nem tudom elégszer kifejezni hálámat, és ti azt hiszitek, hogy csak olvastok, és nem is csináltok mást, de engem ezzel is boldogabbá tesztek, úgyhogy köszönöm szépen! Remélem, nem engedjük el egymás kezét most, és a következő utazásaimon is velem tartotok. ;)

Annyi mindenkinek tudnám még megköszönni, hogy segített így vagy úgy a történetben: a családom minden egyes tagjának, a barátaimnak, szeretett íróimnak, az osztályomnak és a 5SOS-os fiúknak is, akik dalaikkal nehéz időimen is átsegítettek, és hálás vagyok nekik, hogy csak csinálják, amit szeretnek, és nem érdekli őket mások véleménye, és hogy még emellett is milyen földhözragadt és szeretnivaló srácok maradtak.

Vegyétek úgy, hogy ez a történet csak az előbb felsoroltakkal és Veled, aki most olvasod, lehet csak teljes! Nem lenne elég tíz oldal sem, hogy hálámat teljesen ki tudjam fejezni, de csak fogadjátok el tőlem ezt a csekély, szinte semmirekellő szót, ami mégis annyi mindent ki tud fejezni: köszönöm! <3

THE FUTURE

A blogot eszem ágában sincs bezárni, hiszen nyugodtan olvashatja továbbra is bárki, és tényleg, ne meneküljetek el, mert karácsonykor meglepetés Camabel novellát kaptok tőlem, úgyhogy azzal várlak vissza titeket! A novella egy olyan eseményről fog szólni, amit csak az egyik szemszögből olvashattatok, és akkor majd a másik szemszögéből is olvashatjátok. Most többet nem akarok elárulni, de nagyon remélem, hogy tetszeni fog, és szép karácsonyi ajándékot tudod vele átnyújtani Nektek! 

Utána, ha írok több novellát, akkor természetesen felrakom, de nem jelentkezem egy ideig. Ez nem azt jelenti, hogy elzárkózom, hiszen nyugodtan el tudtok érni, ha szeretnétek, és fel is fogok nézni az oldalra, de élvezem majd a karácsonyi szünetet, és egy kis "írói szünetet" veszek ki, ami azt jelenti, hogy tényleg pihenek, kiolvasom a könyveket, amiket már régóta szeretnék, és természetesen nekikezdek az új történetemnek. Ez nem lesz fanfiction, de ezt is olvashatjátok majd blogban, viszont úgy szeretném, hogy mikor elkezdem a blogot, már meglegyen az egész vagy a történet nagyobb része, úgyhogy ezért valószínűleg március környékén fogom elindítani azt a blogot, és remélhetőleg, ott majd találkozunk.

Ha bármit szeretnél nekem majd mondani, kapcsolatba lépni velem, továbbra is megtalálsz ezen az oldalon, mert fel fogok nézni mindig, és elérhetsz a dwsnalexis@gmail.com címen is. Bátran keress fel, ha kérdésed van! ;)

Aussies, szép utazás volt, és rettentően élveztem veletek, és remélem, hogy Ti is. :) Karácsonykor várlak titeket vissza, de azért én halkan megjegyzem, hogy teljesen soha nem fogok elbúcsúzni tőletek, főleg nem még most, ezen a blogon. Úgyhogy ez sem búcsú, hanem egy áttekintés, és hát, nem utoljára, nem is könnyes szemmel - de majdnem :D -, de jelentkezik:

Lexi Dawson